Történet: Egy idős néni a már nem használt, régi varrógépét ki akarta dobni. Mi inkább megmentettük az asztal "életét", elhoztuk magunkkal. Mivel éveken át egy sufniban tárolták, így nagyon rossz állapotban volt a fa és a vas részek is. A néni fia egy felcsukható asztalt szerelt hozzá, hogy a varrásnál az anyag mozgatása könnyebb legyen rajta - gondolom. Ezt leszereltem, mert nagyon nem illett hozzá.
Elkészítés: Az egész asztalt darabokra szétszedtem. A fát lecsiszoltam, lefestettem alapozóval, majd ismét lecsiszoltam, hogy a sérült felszínt minél jobban egyenletessé és homogénné tegyem. A varrógép helyén lévő nyílásra két fa lapot szabtam be (egy vékony felületit és alá egy kisebb átmérőjűt, de vastagabbat. Ennek a hátoldalába két lukat túrtam, a felnyitható, hátsó zsanércsapok részére (ezt eredetileg is így használták, csak a gépnél). A nyílás alá felszereltem egy fa dobozt, amit szintén fehérre feltettem le. Ebbe a tároló ládikába lehet bepakolni az olyan irodaszereket, mint vonalzó, számológép, stb. A kis fiókba pedig toll, radír, olló, stb. A legvégén finom smirglivel az éleket óvatosan megcsiszoltam, amitől itt-ott előbukkant az eredeti, barna szín. Ezzel patinásabb hangulatot kapott a bútordarab, nem azt a fényes, tökéletesen új felszínt.
Ha rajta van a fa fedél, akkor egy hangulatos laptop asztalka lesz belőle. Ha tetejéről leveszem a falapot, akkor ismét varrógépasztal válik belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése