Kerti rózsalugas maradék lécekből, házilag

Sok évvel ezelőtt vettem egy vascsőből készült rózsalugast, ami pár év múlva szó szerint elfáradt, összerogyott. A mellette lévő futórózsám ennek nem igen örült, így cselekednem kellett. Az építkezésből maradt tetőléceket elővettem, összeerősítettem, a tetején még L alakú vassal plusz megerősítettem, és a végén az egészet lefestettem. 

     

A vékony vas cső nem bírta feladatának szánt munkát, és kidőlt.

A tetejére ráfűztem egy napelemmel működő led fénysort, ami este igen jó hangulatot ad a hátsó kertben.

 

Villanyóra szekrény házilag maradék deszkából, hogy védve legyen az időjárástól

A ház oldalán lévő villanyóra plexije eddig időjárásnak volt  kitéve, melynek következtében a plexi fala elhomályosodott, nehezen volt olvashatóak a számok. Az óraállást leolvasó úr mondta, hogy saját költségemen tudom csak elintézni, hogy új plexi kerüljön rá. 

Ezért  olajjal átkentem a kiszáradt plexit, így áttetszővé vált és olvashatóvá az óra. Ezen kívül készítettem neki maradék raklapfából ill. építkezésből maradt gerendából egy kis szekrényt ami megvédi ezután a hótól és a naptól. Szerintem aranyos lett a végeredmény, és olcsó.

     

  

Saját készítésű házszám tábla maradék vasból és fából

 

Ennek a házszámnak az elkészítése nem volt nagy idő. 

Magát a számot sok évvel ezelőtt vettem meg egy barkácsboltban. Egy igen kicsit kellett csak lecsiszolnom belőle (alul-felül), hogy a vas keretbe beleférjen. A vas keretet egy erősebb vasdrótból hajlított motívummal dobtam fel. Igaz, az összehegesztését nem én készítettem, mert az férfi munka, de a festését már igen.

Egy maradék falapot úgy vágtam ki hozzá igazítva, hogy oldalt túlnyúljon. Ezt azért tettem, hogy a falra való felrögzítéséhez legyen hely, ahova a furatok kerül. A falapot egy kicsit megcsiszoltam, ill. utána lefestettem.

A fehér szám a fekete keretben, ill. barna háttérrel igen jól látható még sötétedéskor is. A postások biztosan szeretnek ezért. :-) 

Az interneten először kerestem hasonlóakat, de amiket kapni lehetett azokat drágának találtam, bármennyire is szépek. Ezért döntöttem úgy, hogy ismételten saját kezűleg oldom meg a feladatot.

Régi Zinger varrógép tetőből postaláda házikót készítettem

Van a házban egy szép Zinger varrógépem, amihez sohasem nyúlnék.

De anno kaptam - egy másik, már nem működő varrógépnek a különféle darabjait, alkatrészeit, amit lassacskán feldolgozok és új célra hasznosítom őket. 

Az egyik ilyen része, a vas lábai voltak, abból kerti asztalt készítettem, (ezt egy másik bejegyzésemben már megmutattam).

Most, a varrógép tetejét hasznosítottam újra, mivel ő is várta a jószerencséjét, hogy egyszer ismét másoknak tetsző, szép kinézetet kapjon. Eljött az ő ideje is.

 

Kapucsengőnek, egy mini zsindelyes fedelet készítettem fillérekből

A régi csengő borítása elég kopottas volt már. Így maradék fából, ill. a maradék zsindelyből, amit a kukatárolónál használtam, készítettem egy a kapuhoz illő csengőt. A zsindelyt apró darabokra vágtam fel. Ezeket egyesével csavaroztam fel a már előzőleg összeállított és lefestett deszkalapokra. 

Anno az interneten fillérekért vásároltam valakitől ezeket a kovácsoltvas ajtó díszeket, (hasonlót tettem fel a kukatároló elejére is.)

Mivel a kábel nélküli csengőnél, ha az elem lemerül (ami elég gyakran megesik), akkor az illető csak toporog a kapu előtt. 

Ezért, hogy mind a két oszlopra kerüljön fel valami, a másikra "mint B verzió" egy régi harangot tettem fel, mint egy kis kolomp. 

 

Kerti kő kút helyett olcsó és praktikus megoldás!

Nálam a kertben van egy csap, ami sok éve rém ronda külsejét mutatja nekem. Akartam rá találni valami hasznos megoldást, amivel el tudok rejteni a csövet. A gondom viszont az volt, hogy alatta van egy akna, ahol télen el kell zárni a csapot, vagyis amihez hozzá kell tudni időnként férni. A vásárolható kő kutakat nézve az interneten kb. 40 ezertől a 200 ezer Ft-ig elég széles a skála. 

Nekem ezek nem voltak jó megoldások, mert nagyon nehéz őket megmozdítani, hogy az aknához férhessek és a csapomat sem lehetett volna ráhúzni. Így a házban megmaradt néhány nikecell-ből készítettem el a formát és az alapot. A hátoldala mivel levehető, a csapnál előre lehúzható maga a "kő" kutam.

A nikecell méretre vágása után kimondottan stukkók ragasztására való ragasztóval a lapokat összeragasztottam. 

A régi selejtes lepedőket elővettem és kb. akkora nagyságúakra szabtam őket, ami az adott elemeket betakarta. A lepedőket egy sűrű állagú fagyálló csemperagasztós vízbe áztattam be, hogy mindenhol érje. A lepedőt rásimítottam a felületére, ehhez gumikesztyűt vettem fel. Ahhoz, hogy domború hatást érjek el, a kezemmel "megpaskoltam' a felületet és nem simítgattam. A ragasztó elég hamar megkötött a melegben, ahogy száradt egyre jobban kivilágosodott a színe. 

A kút alján lévő vályúhoz készítettem egy kivezető nyílást, slaghoz való dugóból, hogy ott ha kell, a vizet le tudjam ereszteni belőle. A kút elején, ahol a csapot kellett később áthúzni, egy műanyag gyógyszeres doboz hengerét használtam fel csőként, hogy tartós és erős legyen a nyílás, és ne sérüljön meg a csap áthúzásakor. 

Díszítésként a boltban kapható stukkó csíkokból vágtam ki méretre, ill. a kút elején, ahol a csap van, egy gyűrűt szabtam ki pluszban. Azután egy smirgli papírral a felületét finomítottam, hogy a későbbiekben kőhatású legyen a formája. 

Az udvarban még lekentem a biztonság kedvéért egy impregnáló szerrel, ami a kis homokszemcse szerű csemperagasztót is nagyon kemény felületté varázsolta. Ezért lett a színe száradás előtt kissé kékes, de a száradással vissza nyerte eredeti színét. 

A csapon egy konyhai csap gombjával volt felszerelve, amivel ki lehetett nyitni. Ez is igen ronda volt, mert egy ilyen gomb mint tudjuk, nem kertbe való. Így, fából faragtam neki egy új gombot, amit azután lefestettem feketére.

         

     

       

 

Kerti kukatároló készítése házilag, költségek nélkül

A koronavírusos időszak nálam igen intenzíven telt a kertemben. Az egész olyan volt mint egy dominó elv, egymás után, sorba jöttek a kreatív ötletek és a megvalósítani valók és ez mind igen gazdaságos, hatékony módon.

A kukatárolóról annyit, hogy mivel szelektíven kell nálunk a szemetet gyűjteni, így 4 db van belőle. Ezek mindig más és más helyre lettek tologatva, a szél sokszor belekapott és kifújta a benne lévő műanyag zacskókat, szemetet, az állatok szétszedték, stb. Igen ronda volt, és elegem lett belőle. 

A kukatároló alapját már nem kellett elkészíteni, mivel az a vízóra akna betonjára lett téve. A fa oszlopoknak hegesztve lettek lábak, amiket csavarokkal rögzítettünk a talapzatra.

Szereztem ingyen kapott raklap és egyéb faanyagot, ill. találtam ingyen elhozható téglát is. Ezen kívül a bitumenes zsindelyt is kaptam, egy igen kedves hölgytől, aki a kertjében gyerek mászókának a tetejét ezzel vonta be, és a maradékot odaadta nekem. Mondjuk azt a többi bejegyzésemben lehet majd látni, hogy az utolsó cm-t is felhasználtam belőle, így nagyon jó helyre került. 

Szumma szummarum, a befektetett idő és munka van "csak"a kukatárolóban, ami azért is jó érzéssel tölt el, mert mellette még szép és praktikus is lett. Mondhatom, hogy a környék legszebb kukatárolója az enyém, mert ezt nem egy fizetett szaki, hanem magam, a saját elgondolásom szerint készítettem el, igaz férfi segítség mellett.

Amíg mi szorgoskodtunk a kertben, addig az ebem felügyelte a munka menetét. 

Jó főnök lenne belőle! Attól függetlenül látszott rajta, hogy tetszik neki is a végeredmény.