2010. június 30., szerda

Lépcső alatti beépítés praktikusan

 Történet: A betonlépcső feljárónk alatt egy kihasználatlan terület volt, ahol eredetileg a padlófűtéshez szükséges berendezések állnak. (Látványban sem mondható esztétikusnak, úgy hogy kellett valamit tenni ennek eltakarására, ill. még más funkciót is találni neki.
Elkészítés: Az építkezésből megmaradt építőanyagokat használtam fel, úgy mint tetőléc, gipszkarton darabok, ill. kaptam egy rokonomtól néhány kiselejtezett fa fiókot is, amit a stabilitás miatt felhasználtam erre. Először a fa vázat készítettem el, három egyforma alapfelülettel. Mind a három "ajtó" keret aljára 4 kis kereket szereltem fel, hogy maga a fal ki és betolható legyen. A gipszkartont formára szabtam, és felcsavaroztam a keretre. (Az íves lépcsőkiképzés miatt ez nem volt könnyű feladat!) A fal mozgatására erős porcelán gombokat szereltem fel, hogy annak segítségével lehessen megfogni és mozgatni. A belső oldalt beléceztem, így most cipőtárolóként funkcionál, a belső rész pedig egyéb kacatot nyel el. A gipszkartonok letapétázása még hátra van, de majd arról is be fogok számolni. (-:

2010. június 27., vasárnap

Befőttes üvegek kicsinosítása

Történet: Idén sok helyen az idő elverte a gyümölcsöket, sajnos a mi kertünkben is. Előző évben viszont barack, szilvalekvárt, cseresznyebefőttet és még sok más finomságot tudtam eltenni. Egy kamra sokkal hangulatosabbá válik, ha még egy kis plusz figyelmet szentelünk a részletekre is (üveg felcímkézése és becsomagolása). Így, még az üvegben lévő dolgokat is jobban megkívánja az ember.
Elkészítés: Az olyan anyagokat, amit már nem tudnánk mire használni, az erre a célra épp megfelelő lehet. (Én pl. egy olyan abroszt áldoztam fel, amiben több olyan folt volt, ami semmivel sem jött ki, asztalra már nem volt esztétikus tenni, viszont a kézzel hímzett virágok miatt sajnáltam volna kidobni). Több méretet vágtam ki, egy üveg körberajzolásával és egyszerűen csak cikk-cakk varrással beszegtem, vagy csipkét varrtam köré. Akinek ehhez nincs kedve vagy ideje, az szalvétát is felhasználhat, az is mutatós lehet, azonkívül évente lehet variálni.

2010. június 26., szombat

Portré festése temperával

Történet: Bátyám két, nagyobbik gyermekét örökítettem meg az ecsetemmel. A képet karácsonyi ajándéknak szántam, de hogy meg is vicceljem a kicsomagolásnál, a festmény fölé, ill. a keret alá egy gyerekes rajzot tettem. A testvérem arcát figyelve, nem tudta szegény, hogy nevessen, vagy sírjon, (felnőtt ember létére egy mackót, babát, kis-repülőt ábrázoló képet kapjon). Kínjában csak mosolygott. Ekkor vettem le az álcát az igazi meglepetésről, aminek már tényleg szívből tudott örülni.
Elkészítés: Vicces dolog, hogy a gyerekek a fotón, hasonló pózba beállva fogják, az eredetileg fotóról készült képüket. Szóval érthető! Nem?

Vaskorlát másképpen - fonalból

 Történet: Saját erőből történő építkezés, az egy pénzt felemésztő dolog. Amíg a bizonyos dolgokra nem gyűlik össze a pénz, addig is van megoldás. Mi esetünkben, míg nem lesz vaskorlát az emeleten, addig odaálmodtam egyet.
Elkészítés: Készítettem egy stabil, fa oszlopot, amire vízszintesen egy lécet rögzítettem. Erre a lécre, egy vastag, vászon sötétítőfüggönyt húztam, ami a korlátom alapja lett. Ez takarja el a kíváncsi szemtől a mögötte lévő dolgokat. Vettem egy gombolyag vastag, fekete fonalat, amit elvágás nélkül, ide-oda tűzködtem gombostűvel. A motívumnál először a függőleges és vízszintes "léceket" tűztem meg, utána következett a finomítás, az ívekkel. Amikor már minden gombostűm elfogyott, (-: akkor fekete cérnával egyszerűen rávarrtam a fonalat az anyagra. Ezt az eljárást, akár egy ágy mögé a falra, mint díszes (falvédő) ill. ágyrács is el tudnám képzelni, más motívummal.

2010. június 25., péntek

Akasztó romantikusan


Történet: Készülőben van egy szoba, ami alapvetően romantikus hangulatot fog árasztani. Ehhez a szobához szépen lassan elkészítem a belevaló tárgyait, bútorait.
Elkészítés: Vettem egy nyers fa lapot (1.), amit tört fehér színnel lefestettem. Ezután következett a szalvéta technika (2.) én egy romantikus rózsás hátteret választottam. Amikor megszáradt, felcsavaroztam az eredetileg drapériaakasztónak hívott kampókat. A csavarokat is fehérre lefestettem, hogy a réz szín ne üssön el az egésztől.

Polc és függönykarnis 2:1-ben

Történet: Gyűjtő szenvedélyem miatt kellett plusz hely a konyhában. A régi darálókat olyan helyre szerettem volna tenni, ahol a napi munkában nincs útban, de mégis jól mutat. Ezért készítettem el ezt a polcos függönykarnist.
Elkészítés: Vásároltam egy falapot és két fa konzolt. A konzolokat átfúrtam, amibe hagyományos, feketére lefestett vas csövet húztam keresztül. A végekre lándzsákat rögzítettem. A fa lap aljára lefestés után,a végekre két lámpát erősítettem még fel, ami este a pultot meg tudja világítani. A lámpák oldalt egy pálca meghúzásával működnek. Azért, hogy a karnist és a lámpákat eltakarjam, a függöny anyagából varrtam egy fodor részt, ami a deszka oldalához tépőzárral van felrögzítve. Így a mosása és a takarítása is egyszerű.

2010. június 24., csütörtök

Levendula koszorú

Történet: Most virágzik a levendula, ami az egyik kedvenc virágom. Sokáig ontja illatát és még a molyokat is távol tartja. Azonkívül kiszárítva, télen is mutatós lehet egy vázában. Én most viszont koszorút szerettem volna készíteni belőle.
Elkészítés: A levágott levendulát (2.) kis csokrokba kötjük (3) én dróttal fogtam őket össze. A szárakat egy metszőollóval levágjuk (4.) egyforma méretűre. Ezt egy szalma koszorú alapra elkezdjük (5.) csokronként felkötözni. Mindig a következő sor levendulacsokor eltakarja az előzőek rögzítő drótját. A kész koszorú a fürdőszobánk falát díszíti most. Így az illatosítás természetes módon is megoldható, nem kell spray-ket használni.

2010. június 23., szerda

Teás-szekrény, borosládából

Történet: A boros ládát kaptam, aminek igazából nem volt már funkciója, ezért szerettem volna vele valamit kezdeni.
Elkészítés: A láda oldalára zsanérokat tettem, hogy ajtóként funkcionáljon a tető. Belül bepolcoztam, (2 polc). Az elejére szalvéta technikával egy vidékies hangulatú képet ragasztottam fel. A ládát nyers formájában hagytam, az elejére pedig még fogantyút és egy záró karocskát szereltem fel. Jelenleg a kamra falát díszíti, benne pedig a gyógyteákat tároljuk, úgy mint egy gyógyszeres szekrénykében.

Rózsaszirmok tálban

Történet: Az elmúlt viharok, nem csak a gyümölcsökben, hanem a virágokban is kárt tettek. Az illatos rózsák szirmai anélkül lepotyogtak, hogy még elszáradtak volna. Az egészséges, ép szirmokat ilyenkor a lakás díszévé lehet ugyan úgy tenni, mintha egy vázában álló virág volna. Egy hangulatos tálban összegyűjtött szirom, még aktívabban ontja illatát, és több napig szépíti otthonunkat.

Címeres tégla gipszből

Történet: Az emeleti feljáró nagyméretű falát már régóta szeretnénk leburkolni valamilyen kővel, téglával, hogy hangulatosabb legyen. A barkácsboltokban nézegetve a négyzetméter árakat viszont elment a kedvünk, mivel nagy felületről lenne szó. Ekkor kezdtem kísérletezésbe, saját készítésű téglalapokkal. /A projekt még tart (-:
Elkészítés: Először fa lécekből készítettem két méretben sablont, (egy keskenyet a régi tégla oldalának megfelelő méretben, és egyet a tégla felületi méretében). A gipsz kiöntése előtt még volt két művelet, a sablon aljába helyeztem egy (rabic-hálót), hogy megszáradás után ne törjön el, ill. erősebb legyen. Falfesték színező pasztát először egy kis vízzel összekevertem és csak utána öntöttem bele a gipszet és a vizet. Így anyagában színeztem meg a téglát és nem csak a felszínét. Száradáskor kihalványodik, ezért nem kell megijedni, ha először erőteljesebb színű lesz, mert ez a víz elpárolgásával halványodni fog. A tégla címerét egy eredeti tégláról vett (iskolai) gyurmalenyomattal formáztam meg, belenyomva a tetejébe. Gyorsan szárad, ezért pár perc után, a gyurma a tetejéről leszedhető és a tégla lapunk a formából is kivehető. A további száradáshoz viszont már több nap is kell.

Képkeret "feldobva"

Történet: A fürdőszobát képekkel szerettem volna hangulatosabbá tenni. Két képeslapot be is kereteztem, de nem volt elég egyedi, ezért egy kicsit "feldobtam" őket.
Elkészítés: Nyári, tengerparton szedett kagylóim közül feláldoztam néhány darabot, amit a keret sarkaira ragasztópisztoly segítségével felrögzítettem. Direkt, négy különböző formát választottam ki, hogy ezzel még jobban odavonzzam a tekinteteket.

Üdvözlőlap - fából

Története: Mikor unokahúgom megszületett, ezt a kis üdvözlőlapot készítettel el neki. Most a szobája falát díszíti.
Elkészítése: Egy fa lapot lefestettem rózsaszínűre. Mikor megszáradt a festék, szalvéta technikával ráragasztottam a babakocsit, ill. a fából készült betűket. A kisebb méretű szöveget kontúr festékkel írtam rá. A szélekre szaténszalagot helyeztem, amit a sarkoknál fa szívecskékkel fogattam oda.

2010. június 22., kedd

Csendélet

Történet: Összeszedtem a lakásban néhány tárgyat, amit szívesen viszont láttam volna festményen is. (Pl. nagypapám régi könyveit, nagymamám kristály vázáját, fotóját és még néhány tárgyat.) Az asztal bársony abroszára helyeztem le őket és lefestettem. Most már a tárgyak a lakás falát is díszítik.

Kerti út betonlapokból

Történet: A hátsó kertünkben előző évben kialakítottam egy kis tavacskát. (Már béka is lakott benne). Az oda vezető út viszont esős időszakban problémás volt, mivel az agyagos talaj a cipőt összekoszolta. Ezért, az építkezésből megmaradt sódert, cementet és vizet felhasználva, járólapokat készítettem. (A képen még nem a teljesen kész állapot látható).
Elkészítés: Alumínium lapból hajlítottam egy sokszöget, aminek az oldalát egymásra hajtva összeillesztettem. Olyan lett így, mint egy nagy süteményszaggató.
Ha betonról beszélünk, általában talicskányi vagy betonkeverő mennyiségre gondolunk, de ez nem kell, hogy így legyen. Mindig csak egy lapnyi mennyiséget kevertem ki vödörben, ami nem megterhelő nő számára sem.  Mint egy nagyobb mennyiségű palacsintamassza! (-:  Az arányokat tekintve, 3 egységnyi sóderhez 1 egységnyi cementet kell hozzákeverni. Ezt vízzel jól össze kell vegyíteni, de nem túl folyósra. A sablont a földbe beleszúrtam egy kicsit, hogy nehogy kijöjjön belőle a víz. A masszát beöntés után megszurkáltam, hogy ne maradjon benne levegő. A tetejét a kertben összeszedett kavicsokkal díszítettem ki. Amikor már kicsit megszikkad, óvatosan vegyük le a formát (az oldalát be is olajozhatjuk, hogy jobban csússzon, én nem tettem) és már a következő lapot kezdhetjük önteni.

Fa díszdobozok sajátkezűleg

 Elkészítésük: 
Kagylós doboz: Olaszországi nyaralásból gyűjtött kagylós-csigákkal raktam ki a fa doboz tetejét és oldalát. Utána lakkal lefújtam, hogy fényes legyen a felszíne. Nagyon strapabíró, régóta megvan és nem potyogott le róla kagyló.
Régi hangulatú fa doboz: Először lealapoztam, repesztő lakkot alkalmazva még egy réteg festéket vittem rá. Utána ráragasztottam a babát, amit egy újságból vágtam ki. A doboz széleire fa faragványt ragasztottam fel, amit szaküzletben lehet külön kapni. Ebben a dobozban régi tárgyakat tartok, ami illik a doboz hangulatához.
Ebben a lapos fa dobozban, eredetileg tubusos olajfestékek voltak. Középen lévő emblémát eltakartam a női képpel, ami megtetszett és egy kartonból vágtam ki. Most nyakláncok tárhelye.
Fehérre festettem a boros dobozt, aminek a tetejére rózsát ragasztottam fel, decoupage technikával.
Egy másik boros dobozt használtam fel arra, hogy egy nagyon régi, foszladozó, csipke ágytakaró egy részét megmentsem az utókornak. Az épen maradt részt lefújtam festékkel először, s miután megszáradt, decoupage ragasztóval felragasztottam a doboz tetejére. A széleit vékony lécekkel takartam le.

Csillár felújítása


Történet: Rokonoktól kaptuk ezt a nagyon régi csillárt. Egy ideje a garázsunkban várta szebb napjait, hogy újra eredeti fényében pompázhasson valamelyik szoba mennyezetéről.
Elkészítése: A csillár rossz állapotban volt. Magát a rész csillárt darabokra szedtem, réztisztítóval átsikáltam. A hiányzó dísz motívumokat hőre száradó gyurmából kimodelleztem és azt is részszínűre festettem. Észre sem lehet venni, hogy hol van a toldás rajta. Megtanultam forrasztópákát használni, a drótok csatlakozásához. A külső, takaró gyertya formákat vastag kartonból tekertem fel, utána lefestettem és az oldalán a gyertyafolyásokat 3D festékkel festettem rá. Most apukám szobáját ékesíti a nagyon régi csillár.

2010. június 21., hétfő

Asztali lámpa petróleum camping főzőből

Történet: Nagynénémtől kaptam egy kiszuperált petróleum camping főzőt, aminek a darabjai hiányoztak.
Elkészítése: A réz oldalát megtisztítottam a sok év koszától, átfúrtam alul, és kábelt húztam bele. A régi égőfej helyére foglalatot szereltem be. Búra gyanánt egy kiszuperált jégvödröt találtam legalkalmasabbnak, amit alul kivágtam, hogy rá lehessen tenni. Az átlátszó plexit egy szép, zöld papírral bevontam, ami kellemes hangulatot ad az estének.


Szennyestartó láda


 

Történet: A fürdőszobában két szennyes-tartót használtunk. 
Egyet a világos és egyet a sötét ruháknak. Ronda volt mind a kettő és sem formára, sem látványra nem illettek össze.
Ekészítés: Maradék hajópadlóból készítettem egy ládát, aminek nincs alja. A tetejét viszont külön-külön is fel lehet emelni, attól függően, hogy milyen a szennyes színe. Varrtam bele két nagy zsákot, (régi, vastag vászon függönyből), amiket karnisszerűen felfűztem a két oldalára erősített léchez. Bármikor kiszedhető és kimosható így a belső része.

Portré festése

Történet: Szoktam olykor festegetni. Bátyámnak egyik karácsonykor, a kislánya portréját készítettem el ajándékba.
Elkészítése: A vászonra először ceruzával, halványan a körvonalakat rajzoltam meg, utána álltam neki a festésnek. A színeket nagy vonalakban (alapozva) vittem fel és csak száradás után kezdtem neki a precízebb árnyalásoknak. A kép elkészítéséhez temperát használtam.

Kekszes dobozból arab hangulatú lámpa

Elkészítése: Egy rozsdásodó gyümölcstál és egy fém kekszes doboz volt az arab lámpám alapanyaga. A kekszes doboz oldalát kifúrtam nagyobb fúróval, hátrahajtottam az anyagát, és a résekbe színes üvegkavicsokat helyeztem. Előtte még arany színű festékkel lefújtam az elemeket. A hátoldalukon dróttal, keresztbe megforrasztottam, hogy megtartsák a köveket. Az aljára pedig hasonló színű gyöngyöket főztem fel. A kisebb lukakat üvegmatricával töltöttem fel, így a lámpa világításakor hangulatos színeke vetít ki a falra.

2010. június 18., péntek

Árnyképek készítése


 Árnyképeket készítettem textil-tasakokra, ill. fa boros-dobozra is, családom tagjai arcképével.
 
Párnára pedig a párom és az én arcomat készítettem el, ill. vasaltam rá.

 Ezt a két képet keresztszemes hímzéssel készítettem el.

Történet: Régi időkben felkapott dolog volt az árnyképek készítése, aminek ismét nagy divatját éljük (falmatrica és egyéb ajándéktárgyakon egyaránt). Nekem a kedvem akkor jött meg ehhez a dologhoz, amikor kezembe került apukám gyerekkori portréjáról és nagyszüleimről készült, nagyon régi, fekete papíron kivágott portréja, amiről mindenkit jól be lehetett azonosítani. Most ezek a régi képek a falat díszítik. Igaz, hogy már más technikával, de én is nekiláttam hasonlókat készíteni.
Elkészítése: Mivel több technikát alkalmaztam, ezért sorra felsorolom röviden.
- Először a tűgobelinnel kezdtem, amit megrajzolva lehetett megvásárolni. Az aprólékos hímzés után, bekereteztem őket.
- Vászon tasakokra, textilmatrica segítségével a rokonaim arcának körvonalait megrajzoltam és rávasaltam. Ebben a személyre szóló csomagolásban kapták tőlem húsvétra az apróságokat, csokitojásokat.
- Boros fadobozt fehér festékkel lealapoztam, hogy jó hátteret biztosítson majd az arcoknak. Fekete papírból kivágtam a testvérem családjának ill. gyerekeinek az arcát és ráragasztottam azokat a doboz tetejére. Tároló és díszítő funkciója is van egyszerre. Ezt karácsonyi ajándékként kapta meg tőlem.
- Volt egy szép bársony anyagból készült felsőm, amit nem hordtam. Ezért levágtam a tetejét, megvarrtam párnának. Középre díszítésnek a kettőnk arcát vasaltam rá, az előbbi textilfestés segítségével.
Kezdőknek tudom javasolni, hogy az illető arcát egy erős fénnyel világítsuk meg és a kivetített árny körvonalát, a falra helyezett papíron rajzoljuk körül. Utána ezt már lehet fénymásolóval akár kicsinyíteni is.