Történet: Bátyám két, nagyobbik gyermekét örökítettem meg az ecsetemmel. A képet karácsonyi ajándéknak szántam, de hogy meg is vicceljem a kicsomagolásnál, a festmény fölé, ill. a keret alá egy gyerekes rajzot tettem. A testvérem arcát figyelve, nem tudta szegény, hogy nevessen, vagy sírjon, (felnőtt ember létére egy mackót, babát, kis-repülőt ábrázoló képet kapjon). Kínjában csak mosolygott. Ekkor vettem le az álcát az igazi meglepetésről, aminek már tényleg szívből tudott örülni.Elkészítés: Vicces dolog, hogy a gyerekek a fotón, hasonló pózba beállva fogják, az eredetileg fotóról készült képüket. Szóval érthető! Nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése