Budapest két arca (feltöltődés és lehangoltság egyben)

Mostanában ritkán járok be Pestre, akkor is gyalogosan, ill. BKV-val. Régen, mikor naponta autóval közlekedtem és a dugóban álltam nem is vettem észre annyi "aprónak tűnő" dolgot mint most. Kicsit egy idegen városba tévedt turistának érzem magam ilyenkor. Persze a  zörgő-csörgő, majdnem széteső buszok, ill. a percenként megszólító koldusok lehangolnak, de azért szép dolgokat is lehet látni. Tegnap pl. a Múzeum körúton haladt végig ez a régi korokat idéző autó, amiben persze külföldi turisták ültek városnézés céljából. Ilyenkor van idő a régi, gyönyörű  épületeink szemügyre vételére (milyen szép házakat alkottak régen elődeink), ezt az autóból kinézve és elsuhanva nem lehetséges. Azután pedig már egyre több ünnepi hangulatba öltözött kirakatot lehet látni, ami szintén melegséggel tölti el az ember szívét. Még jó, hogy az árcédulák nem voltak kint a kirakatban a termékek mellett. Nem akartam, hogy elvegye a kedvemet a valóság sötét árnya ismét, mert aznap - csak a szép dolgokat - szerettem volna hazavinni magammal.