Nálam a kertben már szó szerint "kő kövön nem marad". Ha kertészkedés közben kezembe akad egy darab kavics, félreteszem mint ha valami őskori leletet, vagy kincset szedtem volna elő a föld mélyéből. Pedig valahol ez igaz is, talán több millió év kellett annak a kődarabak, hogy olyanná váljon, amilyen most. A legjobban az tetszik, ha van benne valami egyediség, karakter. Például, a lándzsás bennszülött fején a fülbevaló szerű pont és a "fejpánt" azok a kőben már eredetileg is meglévő vonalak. Ugyan ez a madár szeme, vagy a pihenő punk férfi arca. Olyasmi érzés ezeket a talált kavicsokat összerakni egymás mellé, mint egy puzzle játék, de sokkal kreatívabb, érdekesebb és egyedibb. Lehet, hogy egy vulkanikus kőzet darabkája, így tud ugyan azon a fa lapon összeállni egy folyó által kimosott szikladarabból letöredezett és a víz által formált másik kaviccsal. Ha semmi egyediség nincs benne, akkor egy kicsit "megspékelem" egy-két alkoholos filc vonallal. Ez szerintem még gyerekeknek is olcsó és kreatív játék lehet, sokkal jobb, mint az áruházak polcain roskadó öntött műanyag, giccs játék, amire a gyerek akár a 2. alkalommal már rá is ún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése