Tanyasi hangulat - festmény

Történet: Ezt a festményt egy nagyon kedves, külföldön élő barátnőmnek készítettem, akinek Balatonon egy zsúpfedeles házikója (nyaralója) van. Gondoltam, hogy ezért ennek megfelelően örülni fog a kép témájának.

Elkészítés: Jól látszik, hogy festés alatt maximálisan variálhat a témában az ember. Eredetileg a kút mellé egy lányt szerettem volna odafesteni, aztán meggondoltam magam és lehagytam a képről. Azért a szelleme nem kísért éjjelente gondolom (-:

Fúrás helyett ragasztás

Történet: Általában a konyhában tölti az idejének nagy részét egy háziasszony. Ezért praktikus, ha a naponta használt konyhai eszközök kéznél vannak (pl. kenyérvágó elektromos kés, vagy habverő turmix-szal) . A csempét viszont nem szerettem volna véglegesen kifúrni, ezért más megoldást találtam ki.

Megvalósítás: Egy-egy fa lapot lefestettem tört fehér színnel. Az elektromos gépekhez adott tartókat felcsavaroztam rá. Ahol sok hely maradt, ott egy hangulatos minicsempét ragasztottam fel (ami eredetileg hűtőmágnes volt). A fa lap hátoldalára két oldali, szivacsos ragasztószalaggal láttam el, két-három helyen. Ezt felhelyeztem a csempére és rá lehetett rögtön tenni a konyhai eszközt is. Olyan masszív, mint ha oda lennének csavarozva a falhoz, viszont ha szükséges lenne, maradandó nyom nélkül tudnám a falról eltávolítani őket.

Egy ruhásszekrény stílusára elkészített üveges faliszekrény

 

Történet: Amikor megvettem sok évvel ezelőtt a hálószoba bútoraimat (amiben egy nagy franciaágy, 2 éjjeli szekrény, komód, ruhásszekrény tartozott), kiegészítettem később egy hozzá egy íróasztallal is. Azután a falra még hiányzott egy kis fali vitrin, (amibe az apró emléktárgyaimat és "csetreszeimet" tudom pakolni), hogy teljes legyen a szoba képe. Ezt viszont már saját kezűleg valósítottam meg.

Elkészítés: A nagy ruhásszekrénynek és az ágynak van egy íves motívuma, amit szerettem volna, ha visszaköszönne a vitrinnél is, mivel így ezek egymáshoz valóaknak tűnnek, mivel ugyan abban a stílusban készültek. Így a kis-szekrény arányának meghatározása után, egy papíron sablont készítettem az íves fejdíszről is, amit utána fából ki is vágtam. Az üvegajtóban apukám segített, mert ekkor még nem volt annyi tapasztalatom. A szekrénykébe ugyan olyan natúr fából még két polcot szabtam bele és az egészet len olajjal kezeltem le, tehát natúr állapotában hagytam. Az évek során a világos szín a többi bútorhoz hasonlóan beérett, így nem is látszik rajtuk a "korkülönbség".

Varrógép asztalból laptop asztalka

Történet: Egy idős néni a már nem használt, régi varrógépét ki akarta dobni. Mi inkább megmentettük az asztal "életét", elhoztuk magunkkal. Mivel éveken át egy sufniban tárolták, így nagyon rossz  állapotban volt a fa és a vas részek is. A néni fia egy felcsukható asztalt szerelt hozzá, hogy a varrásnál az anyag mozgatása könnyebb legyen rajta - gondolom. Ezt leszereltem, mert nagyon nem illett hozzá. 

Elkészítés: Az egész asztalt darabokra szétszedtem. A fát lecsiszoltam, lefestettem alapozóval, majd ismét lecsiszoltam, hogy a sérült felszínt minél jobban egyenletessé és homogénné tegyem. A varrógép helyén lévő nyílásra két fa lapot szabtam be (egy vékony felületit és alá egy kisebb átmérőjűt, de vastagabbat. Ennek a hátoldalába két lukat túrtam, a  felnyitható, hátsó zsanércsapok részére (ezt eredetileg is így használták, csak a gépnél). A nyílás alá felszereltem egy fa dobozt, amit szintén fehérre feltettem le. Ebbe a tároló ládikába lehet bepakolni az olyan irodaszereket, mint vonalzó, számológép, stb. A kis fiókba pedig toll, radír, olló, stb. A legvégén finom smirglivel az éleket óvatosan megcsiszoltam, amitől itt-ott előbukkant az eredeti, barna szín. Ezzel patinásabb hangulatot kapott a bútordarab, nem azt a fényes, tökéletesen új felszínt.  

Ha rajta van a fa fedél, akkor egy hangulatos laptop asztalka lesz belőle. Ha tetejéről leveszem a falapot, akkor ismét varrógépasztal válik belőle.

Falovacska gyerekeknek

Történet: Egy ismerősöm gyerekének készítettem el, ezt a régi korok hangulatát idéző játékot, a falovacskát.

Elkészítés: Falapból kivágtam a ló arcát, amit előtte egy papíron megrajzoltam magamnak. Utána egy partvisnyél végét középen bevágtam, ami közé rögzítettem a ló fejét. Két fogantyút is ragasztottam rá, ahol meg lehet fogni. Ezután kifestettem a ló pofiját, ill. lukakat fúrtam a sörény résznél végig, amin fehér fonalat fűztem át rajta. Így még sörénye is lett, csak nyeríteni nem tud (-: 

Gyertyacsillár "felspékelve"

Történet: A galériánk alatt található az étkezőasztalunk, ami fölé a - felső emeletről láncon - egy gyertyacsillárt lógattunk le. Az IKEA-ban vettem évekkel ezelőtt, nagyon olcsón. Ez ünnepek idején (pl. karácsonykor, húsvétkor) nagyon hangulatos tud lenni, főleg, hogy mindig az alkalomhoz illő gyertyákkal és egyéb díszekkel csinosítom még ki. A téli hétköznapi estéken viszont nem volt megoldott az asztal megvilágítása, ezért barkácsolni kezdtem, beleépítettem egy LED lámpát. A csillárhoz illő 2 falikart is magam alkottam, az egyik barkácsboltban vett vas kerítéselemekből összeállítva.

Elkészítés: A lámpát a csillár közepébe szerettem volna rögzíteni, ehhez egy plexi lapot kör formájúra  vágtam ki. Erre szereltem fel a lámpát,  amit aztán a csillárhoz rögzítettem. A kábelt a láncon fűztem fel,  ami az emeleti szinten egy konnektorba lett bedugva. A lámpát olyan kapcsolóval láttam el, amit húzogatással lehet fel és lekapcsolni. Azután z egyik diszkontban vásároltam egy távirányító kapcsolót, amivel még  automatizáltam is az egészet.

Vas-kolomp felújítása

Történet: A bejárati ajtó mellé felszereltünk egy vaskolompot, amikor a ház készen lett és még nem volt felszerelve a csengőnk. Ez aztán ott is maradt a falon.  Olyan erős hangja van, hogy még a szomszédaink is hallják, ha valaki használja. (-:

Az évek csapadékos teleinek a nyomai viszont jól látszódtak már rajta, ezért egy kis renoválást végeztem a napokban rajta.

Elkészítés: Ugyan azzal a módszerrel történt, ahogy azt a vaskályha esetében tettem. (lásd ott a pontos leírását).

Ajtók festése és díszítése

Történet: Az építkezéskor a földszinten csak a legolcsóbb pozdorja ajtóra volt pénzünk, ami hát nem egy szépség valljuk be őszintén. Ezért lefestettem és feldekoráltam őket.

Elkészítés: Először fehér színnel lealapoztam, ezután felragasztottam az előtte általam kiszabott léceket. Fa ragasztóval rögzítettem (száradás közben súlyokat tettem rá). Egy napos száradás után kezdtem neki a felületi szín festésébe. Mivel sok ajtóról van szó és ajtónként két oldaláról, ezért egy kicsit macerás és hosszadalmas volt a feladat, de megérte!

Nyári könnyű finomság

Történet: Nemrég a szomszédasszonyom megkínált egy egyszerű, gyors - "háziasszony barát" - süteménnyel, ami nagyon ízlett. Így már én is többször elkészítettem a vendégeimnek, tudom mindenkinek ajánlani. Olcsóbb mint a piskótatészta, mivel fele annyi tojás szükséges hozzá. Egyszerű az összeállítása, hamar készen van (de hamar el is fogy).
Elkészítése:
Hozzávalók: 3 egész tojás, kb. 25dkg porcukor, 3dl tejföl (de joghurt is jó), 30dkg liszt, 1 sütőpor, citromhéj, esetleg kis fahéj, vanília, rumaroma, ki ahogy szereti. A tetejére bármilyen gyümölcsöt (meggyet, málnát, cseresznyét stb), és diót szórhatunk rá. Mikor kihűlt porcukorral még díszíthetjük.
Az egész tojásokat a cukorral jó habosra elkeverjük, hozzáadjuk kanalanként a tejfölt, azzal tovább keverjük, végül a sütőporral elvegyített lisztet apránként hozzáadagoljuk és még jó 5 percig keverjük. Zsírozott, lisztezett tepsibe öntjük, egyenletes középhőmérsékletű tűznél kb. 30 percig sütjük.

"Párbaj előtt" c. kép

Történet: Ezt a festményt keresztanyámnak készítettem ajándékba. A kép témáját számomra egy film ihlette meg - szerelmi konfliktus témakörben - ez a tárgyakból is jól kivehető (rózsa, biblia,  rózsafüzér és a pisztoly.) Az örök titok marad, hogy a fegyvernek  végül el kellett -e sűlnie, vagy sem.

Elkészítés: Először a főbb vonalakt rajzoltam ill. festettem meg. Ezután következtek a részletek kidolgozása. Most a kép a keresztmamám lakásának falát díszíti.

Kandalló építése házilag

Történet: A házunk tervezésénél már eldöntöttük, hogy szeretnénk majd egy kandallót a nappalinkba felállítani. Ezért a kéményt ennek megfelelően alakítottuk ki. Aztán  mikorra aktuálissá vált a megépítése, az árajánlatok kérésénél rádöbbentünk, hogy számunkra megfizethetetlenül magas összegeket kértek a szakemberek. Párom sokat beszélt ezekkel az emberkékkel és sokat olvasott utána a témáról is. Ezért úgy határoztunk, hogy mi magunk fogjuk megépíteni azt. A címeres, régi téglát egy ház bontásánál szereztük ingyen, így csak a belső égéstérre és fűtéscsőre kellett beruháznunk igazából.

Elkészítés:  Először is a kandalló alatt a beton sokkal vastagabb mint másutt, statikailag a súly miatt. A fotókon is jól látható, hogy a hátsófal, a boltív és az ülőpad részével kezdtük a falazást. (Habarcs egy spéci, hőt bíró anyagból van, mert fontos volt, hogy idővel majd ne porladjon szét a hő hatására.) Mögött,e a fal mentén végig hőszigetelő és hőfólia lett feltéve. Az égéstér behelyezése nem volt egyszerű, férfimunka volt a javából. Egyébként maga a vas-monstrum betonáthidalókon nyugszik.  A kéménycsövet gipszkartonnal takartuk el, amit utána lefestettem. A fa gerenda körben és a két ülőke az én kezem munkája, ezzel járultam hozzá a dologhoz. A gerenda a tető készítéséből maradt meg, amit lecsiszoltam, egy impregnáló szerrel kezeltem le hő ellen és csak ezután következett a festés. Amikor a központi fűtést még nem szeretnénk beindítani, őszi napokon este jó szolgálatot tesz. Karácsonykor feldekorálva és begyújtva pedig igazán a szoba ékessége tud lenni.

Zsalugátert az erkélyajtóra!

Történet: A hálószobánk teraszának fekvése olyan, hogy kora reggel szó szerint a hasunkra sütött a nap minden reggel. Szokták mondani, hogy a jóból is megárt a sok. Mivel a sötétítőfüggöny nem volt elegendő a besötétítéshez, ezért elhatároztuk, hogy, hadat üzenünk a napnak! Készítettünk egy zsalugáteres ajtót, kívülről az üvegajtó elé, ami a nyári meleget is nagyon jól megfogja.

Elkészítés: Párom készített az ajtó köré egy keretet, arra lettek a tartó zsanérok felrögzítve. A vastag hajópadló összeragasztása és a keresztlécek felrögzítése is az ő keze munkáját dicsérik. Én a festéssel, a két szívecske kivágásával, ill. a zár felszerelésével járultam hozzá a dologhoz.

Fotóalbum felújítása

Történet: A fiók aljában találtam két fotóalbumot, aminek a borítása régen natúr vászonból készült. Külsejükön látszódtak az évek piszkai, (a por,  zsírfolt és rozsdafolt szerűség), ami nem tette túl bizalomgerjesztővé a könyveket, hogy valaki a kezébe vegye és ki is nyissa. Pedig a régmúlt idők családi fotóit rejtik az albumok. 

Elkészítés: Mivel a vásznat kimosni, tisztítani nem lehetett, ezért az eltakarás módszerét választottam, decoupage technika segítségével. A foltokat eltakaró képek így egy kedves és egymáshoz illő két fotóalbummá varázsolta őket.

Állólámpa "múltja és jövője"

Történet: Lomtalanításól megmenekült, egy házilag hegesztett, fekete állványzat, ami előző életében állólámpa lehetett szegény. Azonkívül, itthon találtam egy másik kacatot, egy műanyagra rápréselt, rózsaszínű kört, ami lámpa-búra volt régen. Ennek viszont hiányoztak az alkatrészei, így csak porosodott  éveken át. Aztán megérkezett az ő idejük is, újra széppé varázsoltam őket, de már együtt.

Elkészítése: A lámpaburával kezdtem, lemostam, kiszárítottam és a hiányzó 2 db alátétet - egy szigetelő lapot erősítő - csavar részéből méretre kiszabtam. Ezután a kábelt befűztem a vascsőbe, a szükséges foglalatot, kapcsolót, dugót felszereltem rá, és működött! Ezt követően a vasat átfestettem fehérre, de előtte lealapoztam. A rajta lévő háromszög alakú, kis tartó részt kicsinek találtam, ezért nem bele, hanem rá szabtam fából egy asztalkát, amit szintén fehérre festettem le. Az asztalka tetejére decoupage technikával ráragasztottam egy kör alakú szalvétát, így olyan, mint ha egy terítő lenne rajta, de ezt legalább nem kell majd mosni. /Háziasszony szemszögből nézve (-: Így, egy kopott vascsőből, most egy állólámpánk lett, ami alatt jókat lehet majd olvasni. 

 

Lehet, hogy valaki, aki aktívan figyelemmel kíséri témáimat már ki is találta, hogy bizonyos felújítások és átalakítások egy bizonyos dolog köré csoportosulnak. Szeretnék egy romantikus hangulatú vendégszobát berendezni ezekből a dolgokból. A tárgyak már készen állnak, de a szoba sajnos egyenlőre még nem. )-:

"A pásztor"

Történet: Ezt a képet nagymamámnak készítettem ajándékként egyszer egy húsvétra. A kép címe: "A pásztor".

Elkészítése: Kb. 20x20-as vásznat és tempera festéket használtam a megalkotásához. A képkeretet is én kreáltam hozzá.

Ajtókeret készítése átjáróhoz

Történet: Építkezésünk egy mozzanata a vakolás volt.  Egy átjárónál, ahova nem szerettünk volna ajtót tenni, a téglák kilátszódtak, mert a kőműves azt hitte, hogy oda is ajtó fog kerülni. Így, csak egy ajtótokra lett volna szükségünk, amit végül el is készítettem. 

Elkészítés: Szokásos módon, az építkezésből visszamaradt pallókat, anyagokat használtam fel. Mivel ezek durva felületű faanyagok voltak, először (nagy-szemcséjű smirglipapírral) körcsiszolóval, s ezt követően egy rezgőcsiszolóval (finom szemcséjű smirglivel) végeztem el a szépészeti beavatkozást rajtuk. (-:

 A kiszabott falapok éleit szögekkel rögzítettem egymáshoz. A felső sarkaiba díszítőelemként két faragást ragasztottam fel, amit száradás közben ideiglenesen rögzítettem is, nehogy elmozduljanak. (A faragványt üzletben lehet vásárolni!) Az elemeket külön-külön, még összeállításuk előtt festettem le.

Lépcsőkorlát burkolása házilag

Történet: Az építkezéskor az emeleti feljárat lépcsőjét és korlátját is betonból készítették a kőművesek. Ezt lemeszeltem, de a por a felszínén megragadt, nem volt praktikus, ill.kapaszkodás szempontjából a kéznek sem volt tökéletes.Ezért megint elővettem fantáziámat.

Elkészítés: A maradék lécek felhasználásával készítettem el a korlát burkolását. A függőleges oszlop a betonhoz tiplivel és csavarral van hozzáfogatva két helyen (A betonfúrásban párom segített.) A fa gombot és a "lófejű" faragványt egy kínai boltban vettem, (ahol kimondottan bútorhoz való fa díszítő elemeket és egyéb klassz dolgokat árusítanak és jó árban). Ezeket az elemeket, a lófejet hátulról hozzáfogtam csavarral a fa laphoz, a faragványra rácsavaroztam a négyszögletű lapokat, annak a tetejére ragasztottam és csavartam a nagy gombot. Előtte külön-külön az elemeket lefestettem barnára. A korlát tetején vezető fa léceket fél-fél cm-el szélesebbre hagytam, aminek a két oldalára zárólécet szögeltem fel alulról. Így, a betonkorlát fixen áll a két oldalléc fogságában. Korlátrészek mindenhol a betonhoz 2-2 fa tiplivel lettek szintén odaerősítve.

Babaház, de nem babázáshoz

 
Történet: Még mielőtt a fotók alapján bárki is azt gondolná, hogy visszamaradott lennék, aki felnőtt fejjel babaházat készít, azt megnyugtatom. Nem vagyok beteg, nem szükséges a pszichológus sem. Ennek is, mint mindennek van története, amit röviden leírok. Nagypapám, aki pedagógus és iskolaigazgató volt, (nem ismertem szegényt), sokat barkácsolt. Valószínűleg, Tőle is örökölhettem egy kis kreativitást. Szóval ő petróleum lámpa mellett, esténként apró bababútorokat készített kislányának (azaz nagynénémnek). Ezekkel én is gyerekként játszhattam, mivel megkaptam egy karácsonykor ajándéknak (szüleim felújították nekem). Azután felnőttem, és éveken át egy dobozban hevertek, sérülten, törötten, míg egy napon költözködéskor újra a kezembe nem került. Nagypapám emlékének tisztelegve elkezdtem ezeket a kis bútorokat restaurálgatni, megjavítgatni. Azután újra visszakerültek a dobozba. 

Egyszer Hollandiában járva egy barátnőmnél, elmentünk egy speciális áruházba, amiben csak miniatűr dolgokat árultak. Fantasztikus volt az a precizitás és fantáziagazdagság, amit ott láttam. Lelkesen vettem egy-két apróságot, kiegészítőt emlékbe. Kiderült, hogy a hollandok és a németek ezt külön hobbiként űzik, vásárokat, börzéket tartanak belőle, és felnőtteknek, nem pedig a gyerekeknek! Németországban is volt egy élményem, egy bolhapiacon külön nagy standon árusították az apró kiegészítőket. 

Mikor hazajöttem, elhatároztam, hogy hasonlóan a látottakhoz, én is elkészítem a saját kreatív miniházamat.

Elkészítés: Maguk a szobák kiselejtezett, nagyméretű fiókokból készültek. Nem tudnám röviden felsorolni, hogy mi mindent készítettem hozzá, mert olyan sokat (pl. a könyveket, kandallót - levegőn száradó gyurmából formáztam meg. A lámpákat - amik világítanak is! - gyöngyökből és kupakokból. A kakukkos órát - szalvéta technikával, stb. stb.) Még nincs kész, de úgy gondolom, hogy nagypapám odafentről biztosan örül, hogy nem egy doboz mélyén, kacatként végezték az apró bútorai. (-:

Emlékkönyv

Történet: Testvérem gyermekének születése alkalmából készítettem ezt az emlékkönyvet, hogy sógornőm feljegyezhesse a kislányáról szóló aranyos történeteket, fontosabb adatokat.

Elkészítés: Két hosszúkás fa lapra, egy fa rúdra (mint egy nagyobb fakanálnak a nyele), két bőrből készült pertlire, papírlapokra, és még egy szalvétára volt szükségem az elkészítéséhez. Vékony fafurnérból szike segítségével kivágtam a betűket, majd felragasztottam az elejére. Ezután a fát bepácoltam és egy kicsit öregítettem, patináztam a széleket. A betűk így cselesen úgy néztek ki, mint ha vésve lettek volna a lapon és nem ragasztva. Szalvétatechnika segítségével ráragasztottam a tündért ábrázoló figurát. Négy helyen átfúrtam a fa lapokat, a rudat és a papírlapokat is, melyben a bőr "fonalamat" átfontam mindegyiken. Még egy bőrt kötöttem rá könyvjelző gyanánt, aminek a végére hozzá illően fa golyókat fűztem fel. Ezeket csomóval rögzítettem.

 

Egy barátnőmnek is készítettem ajándékba egy fa-borítású naplót, kisfia születésekor, ami bizony már nem most volt. Elkészítése a fentihez hasonló volt, annyi eltéréssel, hogy bőr helyett zsinórt, fa rátét helyett kontúrozó festéket használtam. Na meg a szalvéta témája, tündér helyett fiús falovacska dukált!

Képek decoupage (szalvéta) technikával

Történet: Hasonló csendéletről készült képeket nézegettem üzletekben megvásárlás céljából, de a végén nem vettem meg, mert ahhoz képest, hogy másolatok voltak, elég drágán árusították őket. Ezért, amikor láttam egy ilyen témájú szalvétát, (40,-Ft-ért) elhatároztam, hogy decoupage technikával elkészítem majd magamnak. Ez spórolás volt a javából!

Elkészítés: Két vékony furnér fa lapot fehér festékkel lealapoztam. Száradás után a szalvétát hártyáira szedtem és a legfelső képpel ellátott hártyavékony papírt, a már ragasztóval bekent fa lapra helyeztem óvatosan. Ecsettel elsimítottam a tetején is még egy rétegben rákent decoupage ragasztó segítségével. Amikor megszáradt, egy lakkréteget vittem még rá fel. A lapokat a tetején át fogom még fúrni és a lakásban valahol a falat fogják díszíteni.

Nyolcszögletű asztal fa körül

Történet: A hátsó kertünkben van egy öreg, "égig érő" mamutfenyő, ami nyáron kellemes árnyékot ad a számunkra. A fa törzse körül praktikusan egy nyolcszögletű asztalt kreáltam, ami jó szolgálatot tesz a mindennapos pakolásra.

Elkészítése: Ennél a munkámnál is, ahogy a többi eddig leírt ténykedésemnél, a maradék építkezési anyagokat hasznosítottam fel. Úgy, mint pallókat, léceket, deszkákat. A darabokat próbáltam úgy kihasználni, hogy a trapézok hosszának megfelelően illesszem egymáshoz őket. Szokásos csiszolást alapozás és festés követte. A fa törzsére egy nagy, fém bilincset szereltem fel, (hasonlóan a fotón lévőhöz annyi különbséggel, hogy a kiálló csapocskák nem függőleges, hanem vízszintesen lettek ráhegesztve, amit párom apukája készített el nekem).

Ezekhez a csapocskákhoz illesztettem csavarral az asztal belső részét. A külső oldalakat pedig - (az alján lévő kerethez L alakú vassal erősített) asztallábak tartják. Még padokat kellene majd hozzá készíteni, de az alapanyagok elfogytak hozzá(-:

Függönyre masni praktikusan

Történet: A függönyökre masnit, ill. egyéb díszt (kis kakast) szerettem volna feltenni, hogy két oldalt össze tudjam fogni őket. Ahhoz viszont nem volt kedvem, hogy a masni ki és bekötözésével mindig bajlódjak, ezért kitaláltam egy praktikus módját ennek elkerülésére.

Elkészítés: Kivágtam két hosszú csíkot a függöny anyagából, amit körbe beszegtem. Vettem két karnisra való függönycsipeszt amire megkötöttem egyszerűen a masnit. (A kakas esetében kis csavarral fogtam egymáshoz őket). Így, ha be szeretnénk húzni a függönyt, csak a csipeszt kell kinyitni és már be is sötétítettünk az ablakon.

Üvegek dekorálása

Történet: Apukámnak volt három, régi gyógyszertári üvege, amit nem használt semmire. Elkértem tőle, mert a formája nagyon tetszett nekem. Ezenkívül találtam az egyik fiók mélyén egy lejárt asztali naptárat, melynek oldalai havonta más és más gyógynövények rajzaival voltak tele. Így rögtön bevillant az ötlet, hogyan ötvözzem a kettőt egymással össze.

Elkészítés: A naptárból megfelelő formára kivágott képek elejére átlátszó tapétafóliát ragasztottam (amit iskolakezdéskor az áruházakban lehet venni tekercsben), de úgy, hogy körbe egy picit túllógjon a papírhoz képest. Így, észre sem lehet venni és nem olyan csúnya, mint ha más ragasztót alkalmaztam volna. Most fürdőolajat és egyéb bőrápoló kencét tartunk benne. Más likőrös, vagy olívaolajos üvegével is - készíthetünk dekoratív üvegtárolót.

Öreg komód felújítása

 

Történet:  Nagymamámnak volt két régi komódja. Az egyik éveken át egy padláson, másik pedig egy raktárban várta jobb sorsát, amíg hozzám meg nem érkeztek. A faragott fa rész szét volt törve, és hiányzott belőle. A szekrény furnér lapjai pedig szétáztak, néhol leváltak.

Elkészítés: A faragást megtisztítottam, összeragasztottam, a repedéseket faglettel lekezeltem és utána lecsiszoltam. A hiányzó részt pedig kifaragtam és hozzá rögzítettem. Mivel hiányzott a faragványt tartó hosszú elem is, ezt egy barkácsboltban vett korlátelemmel helyettesítettem, aminek a végeit lekerekítettem. A szekrény lapjai már sokkal macerásabbak voltak. Mivel ez egy sötét, komor, nagy szekrény, nem akartam az eredeti állapotra visszahozni, hanem egy romantikusan fiatal hangulatot szerettem volna neki adni. Ehhez vettem fa-faragványokat, (amik illenek a felső rész faragványához), amit aztán ráragasztottam a már lekezelt ajtókra. Először faglettel, azután alapozóval, azután a tört-fehér festékkel festettem le. Közötte mindig lecsiszoltam a felületet. A szekrény még nincs teljesen készen, de már hamarosan! A kész bútorról is fel fogok tenni majd fotót, ígérem!

Tükröm-tükröm mond meg nékem ....

Történet: Amikor építkeztünk, amit lehetett és tudtunk, mindent magunk készítettünk el. Erre a fürdőszobánk a legjobb példa, ahol a csövek lefektetését, szerelését párom édesapja végezte el. Utána jött a csempézés, burkolás, amit párom vitt véghez, a dekorálás és a bútorok viszont már az én kezeim munkáját "dicsérik". A tükröt, a szekrénykét, és minden mást, ami itt nem látható (törölközőtartót, de még a WC papír tartót is én kreáltam.)

Elkészítés: Magát a tükröt ajándékba kaptuk, de a felszereléséhez egy keretre volt szükség. Arra gondoltam, hogy a csempe bordűr kagyló mintáját a tükör keretében szívesen visszalátnám, mert akkor látszani fog, hogy ez a darab ide lett szánva és nem pedig egy boltban vásárolt x. darab. Mivel féltem, hogy a faragásom nem lesz tökéletes, (mivel először készítettem ilyet), úgy gondoltam, hogy egy kiegészítő elemet fogok megfaragni és csak ha sikerült, akkor fogom a kerethez erősíteni (tiplivel). A csempe bordűrjére tettem egy papírlapot, amire ceruza segítségével a domborulatot át tudtam satírozni. Ezután az erősebb éleket átrajzoltam egy fadarabra, amit kifaragtam. Mikor össze állt a mű, az egészet lefestettem és ezután rögzítettem hátul a tükröt a keretbe.

Régi festmény átmásolása

Történet: Nagymamámnak volt egy nagyon régi festménye, (1.) ami gyerek korom óta nagyon tetszett nekem. Nagyim ezt a képet unokatestvéremnek ajándékozta névnapi ajándékként, amit a névnapi összejövetelkor gyorsan lefotóztam. Itthon pedig fotó alapján megfestettem (2.) magamnak. Egyszer vendégségbe jöttek a rokonok hozzánk és döbbenten nézték, hogy mit keres a falon a festmény. Aztán rájöttek a turpisságra.

Elkészítés: Halványan megrajzoltam a körvonalakat, amit először nagyobb ecsetvonásokkal (4.) festettem meg. Utána jött az alaposabb kidolgozás, s a legvégén - mivel a temperával készült és a vízre sérülékeny, ezért egy vékony lakk réteget vittem rá a tetejére. (5.)

Ami érdekes, hogy az interneten (3.) találtam egy feltűnően hasonló témájú festményt. Vagyis a másolással - (ha előképzettség nélkül is teszem saját szórakoztatásul), de nem vagyok egyedül (-:

Hintaló fából

Történet: Karácsonykor az alkalomhoz illően, midig próbálok hangulatot varázsolni a lakásunknak. Egyik évben láttam egy újságban egy hasonló lovacskát, ami annyira megtetszett, hogy fából el is készítettem. Azóta minden évben egyszer "meglátogat" minket.

Elkészítése: A szabásminta szerint, a fára átrajzoltam az elemeket és fűrésszel kivágtam. Utána következett a darabok lecsiszolása és kifestése. Ezt sima temperával tettem, s amikor már megszáradt mind a két oldala, csak akkor állítottam össze az elemeket.

Egy csillár "megfiatalítása"

Történet: Idén karácsonykor kaptunk egy csillárt ajándékba. Ahova illene, ott már van megfelelő fényforrás, ahol viszont még szükséges lenne, oda egy romantikusabb kinézetűt szerettem volna. Így hát, egy kicsit megfiatalítottam.

Elkészítés: A lámpa dobozán látható, hogy egészen sötétbarna volt a törzse, amit én szétszereltem és tört fehér színnel átfestettem (galád módon). Mikor megszáradt, egy kicsit megcsiszoltam, hogy néhol előbukkanjon alóla a sötét szín is. Így régibb és patinásabb kinézetet tudott kapni. A szalvétatechnikát ezután alkalmaztam, apró rózsák formájában. Még egyszer matt lakkal lekentem, ezzel olyan hatásúvá vált, mint ha nem fa, hanem porcelánból készült volna a törzse. Így lett nekünk Majolika csillárunk (-:

Gurulós, ágyneműtartó-fiók

Történet: Mindig szerettem volna egy romantikus kinézetű ágyat, ha nem is baldachinost, de olyan csajszisat. Egyszer kifogtam egy akciót, ahol bagatell összegért meg lehetett venni egy vaságy keretét. Igaz, így még semmire sem lehetett használni, de tudtam, ebből lesz még valami! Az ágyat összeállítottam, és jó vastag deszkával (1.) beraktam, amit fixen egymáshoz is erősítettem. Azután volt egy régi ágyunk, (amit már a család lomtalanított volna) mivel ennek a lába kitörött, de a rugós matrac része tökéletes állapotban volt, így azt átszereltem az új keretre. (2.) Varrtam rá huzatot és csipkés, fodros párnákkal dobtam fel. Így még nem volt teljes a kép, mert rájöttem, hogy az ágyneműt is kell valahová tenni?

Kivitelezés: Ami beruházásom volt a dologban, az a 2x4 görgő kb. 1600,-Ft értékben. A többi része megint csak más bútor felhasznált részéből való. A két nagy fiók alja, a régi, kitört lábú ágy ágyneműtartója, amit körbe lefeszítettem a keretről. Ezután a sérült széleket körbe levágtam, így valamivel kisebb lett a felület. Utána az ágy alatti magasságnak és a fiók szélességének megfelelően, az oldalakat kiszabtam, régi furnér szekrénylapokból. A levágott szélekre élfóliát vasaltam rá. Összeszerelés után, görgőket és az elejére egy fogantyút is felszereltem. (3.) Aztán arra gondoltam, hogy nem praktikus egy nyitott fiók a porcicák miatt, ezért egy zárható megoldást ötlöttem ki. Találtam még itthon, egy kis maradék laminált parketta maradékot, amit összeragasztottam és kivágtam. (Ez az egy jó egy építkezésben, hogy mindig vannak maradékok!)  Mivel ezt a mély fiókot úgy sem kell teljesen kihúzni, a hátsó részt fixen rácsavaroztam és ragasztottam a keretre, az első részt pedig zsanérokkal nyitható fedéllel láttam el. A másik fiók is már kiszabásra került, az összeállítás maradt még hátra. Ez annyira friss ténykedésem, hogy amint készen leszek vele, felteszek még fotót róla. 

Kerti virágosláda "kacatokból"

Történet: Volt régről egy apukám által készített fa ruhaállvány, ami szegény már kidobásra várt. Ezenkívül kaptam valakitől két fa ládikát, aminek nem volt semmi funkciója. Ezért, a kettőt "összegyúrtam" és most a kert dísze lett.

Elkészítése: Mivel manapság az alapanyagok drágák a barkácsboltokban, ezért próbálok "abból sütni, amim van". 
A ruhaállvány túl hosszú volt, ezért a láda méretéhez igazítottam. A ládák egymással háttal vannak felszerelve, így minden szögből látszanak a virágok. A fa ládákat nejlonnal kibéleltem, amit körbe ragasztópisztollyal rögzítettem oda. Így, a virágok locsolásakor a víz nem teszi tönkre a fát. Apró, egynyári virággal ültettem be, a tetejére pedig egy fatáblát akasztottam fel, amire kedves, vendégváró szöveget írtam. Neked megsúgom, a hátoldalára is írtam valami - "De mikor mész már el?"