nyaklánc készítése

Történet: Egy újságban láttam ennek a gyöngyfűzésnek a leírását. Nem volt bonyolult, kezdőknek sem nehéz, ezért a lánc mellé karkötőt is készítettem rögtön magamnak.

Leírás: Először egy kis kört alkottam a gyöngyökből, amit aztán mint egy csiga folyamatosan egymáshoz fűztem. A megfelelő hosszúságú lánc végére hagyományos ruhapatentet varrtam rá kapocsnak.

Villanykörték utóélete

Történet: A házban több hagyományos körte is kiégett mostanában. Kicserélésekor elgondolkodtam, mihez is lehetne velük kezdeni. Az interneten találtam alternatívákat arra, hogy ne csak egy kidobandó szemét legyen! 

Azt hiszem, én karácsonykor karácsonyfa díszt fogok belőlük készíteni!

Hajpánttartó és dísz 2:1-ben

Történet: Egyszer kaptam, egy plexi, átlátszó csövet, ami eredetileg egy kirakatban volt, mint tartó elem. Akkor még nem tudtam, hogy mit fogok vele kezdeni. Aztán jött az ötlet, hogy a kagylóimnak ez lesz a helye, így nem fognak porosodni. Aztán jött a következő elgondolás, hogy a hajpántjaimnak is kitűnő helyül szolgál a fürdőszobában.

Elkészítés: A plexi aljára és tetejére egy átlátszó lapot tettem, hogy a benne lévő kagylók, amiket évek alatt gyűjtöttem össze, ne essenek ki és ne koszolódjanak. A hajpántok (igaz, ennél több szokott rajta lenni), is így mindig kéznél vannak. 
A kagylókból még faliképet is készítettem. 
A fonott kosárka elejébe ragasztottam még egy kagylót. Ezt viszont gipszből öntöttem ki egy műanyag forma segítségével. Száradás után ragasztottam a kosárkához.

Album készítése régi fotóknak

 

Történet: Nagyszüleimről készült fotókat egy dobozban találtam, kartonlapokra ragasztva. Ezeket a képeket még nagypapám saját maga készítette és hívta elő házilag, ami abban az időben nagy dolog volt! Az akkori spórolás és technológia miatt elég kicsi méretűek voltak ezek a fotók. A kartonról pedig idővel lepotyogtak, mert a régi ragasztó már nem tartotta meg őket. Ezért úgy döntöttem, hogy egy albumszerű könyvecskét készítek ezeknek a kartonlapokon lévő emlékeknek.

Elkészítés: Először a kartonokra visszaragasztottam az apró fotókat. Utána a kartonokat egymás hátlapjával egymáshoz ragasztottam úgy, hogy egy kis vászonfület tettem közéjük és hagytam kilógva kb. 2 cm sávban. Ezeket kétoldali ragasztószalaggal egymáshoz ragasztottam. Így már könnyen lehetett őket lapozni, mint egy könyvecskét. A borító egy vastag kartonlapból készült, amit csipkés anyaggal vonta be.

Szintén egy maradék, régi, kézzel készült csipkedarabbal dobtam fel egy képkeretben lévő fotót, amin dédszüleim vannak.

Hölgy a parkban - festmény

Történet: Nekem mindig is tetszett a rég volt korok hangulata, ruhája, romantikája. Ezért készítettel el ezt a képet, mit azután elajándékoztam egy rokonnak.

Elkészítés: Először lealapoztam a képet, utána halványan ceruzával berajzoltam vázlatosan a téma körvonalait. Aztán kezdtem le a részletek megfestését.

Beépített szekrény házilag

Történet: Rokonoktól kaptunk szekrényajtókat, amik nekik már nem kellettek. A gyerekek által ráragasztott matricákat tüntettem el legelőször róluk.

Elkészítés: A Beépítésre szánt beugrót először kilambériáztuk, hogy a benne lévő ruhák ne legyenek majd a faltól piszkosak. Utána következett a bepolcozás, ill. a keret elkészítése. Az ajtókat fenyő színűre festettem át és hogy a nagy felület ne legyen annyira egyhangú, üzletben kapható fafaragást ragasztottam fel rájuk, amit szintén lefestettem. Sok ruhát tud elnyelni ez a mennyezetig érő beépített szekrény.

Fa polcok és lámpák házilag

Történet: A hálószobánk bútora natúr fenyő, amit már régen vásároltam meg. Ehhez készült, a már régebben bemutatott üveges kis faliszekrény is. Egyéb, házilag készült kiegészítők is követték, mint lámpák és polcok.

Elkészítés: A szobába három polcot készítettem, sima fenyő lapokból. A függőleges, körcikk tartókat is én szabtam ki, ill. rögzítettem egymáshoz. A fenyőket lenolajkencével kezeltem le. A szobában a fa csillár és az éjjeli lámpák apukám keze munkái. A fotón egy kicsit részegesen, eldőlve állnak rajta a burák, de nem szoktak gyakran inni. Tényleg! (-:

Mézeskalács házikó

Történet: Egyszer az unokahúgomnak készítettem egy nagy, mézeskalács házikót ajándékba. Egy napig készült a "terepasztal", de több hónapig ették, mire elfogyott.

Elkészítés: A házikónak a lapjait tésztából kiszabtam és megsütöttem. Sűrű cukormázzal állítottam össze a házat, a fenyőt, a kerítést. Kókuszreszelék volt a hó. A marcipánfigurákat (mint Banya, Jancsi, Juliska, bagoly, mókus, stb.) az üzletben készen vettem.

Gardrób beépítése házilag

Történet: Az emeleten volt egy kis helység, amit a ruháink tárolására gardróbnak szántunk. Ezt a párommal közösen el is készítettük.

Elkészítés: Először is a helységet kitapétáztuk, leszigeteltük, laminált padlóval burkoltuk és egy lámpát szereltünk fel a mennyezetére. Azt találtam ki, hogy itt ne legyen villanykapcsoló, hanem a lámpa melletti zsinór meghúzásával kapcsolódjon fel a villany. A kis helység bebútorozásához, régebbi szekrényeink anyagát használtuk fel, amit  szobabútorként már nem akartunk felhasználni máshol a lakásban. Sok ruhát tud elnyelni ez a kis helység, megérte a ráfordított munka. A helységnek nem igazán ajtaja van, hanem két oldalra nyitható szekrényajtói. Így olybá tűnhet, mint ha egy szekrény ajtaja lenne, nem pedig egy kis helység bejárata.

Családfa készítése

Történet: A költözködésnél, régi okmányok (házassági levelek, esküvők adatai, stb.) kerültek a kezembe  az őseimről 1800-as évekre visszamenőleg, egy ládika aljáról. Ezeket időrendben összeállítottam és eldöntöttem, hogy megszerkesztem anyai és apai ágon is a családfámat. 

Elkészítés: Találtam egy bekeretezett reklámtáblát itthon, amit letapétáztam. Erre ragasztottam fel egyenként a neveket, dátumokat és helységneveket. Akiről találtam, ott fotót is tettem mellé úgy, hogy egy kis számot írtam a fotóhoz és a névhez is. Így be lehet azonosítani másoknak is, hogy ki van az adott képen. A családfa az előszoba egy üres falát díszíti, ami előtt a hozzánk érkező vendégeik mindig elszoktak időznni.

Debi baba születése

Van egy babaruhám, amit nem szerettem volna kidobni. Ezért egy figurát fogok felöltöztetni vele. Most, a figurát hozom létre. A feje már kész, a teste pedig készül. Ha készen lesz, azt is fel fogom tenni a blogra.

Kopott farmerból kistáska

Történet: Egyik farmernadrágom elöregedett az évek során és tönkrement. A nadrág szárai viszont még jó állapotban voltak, ezért az anyagnak ezt a részét felhasználtam másra. Készítettem belőle nyakba, vagy vállra akasztható táskát, amibe pénztárca, vagy útlevél, zsebkendő, stb. fér bele. Turista útra kiváló!

Elkészítés: Ehhez még szabásminta sem kellett, olyan egyszerű volt a formája. Két zsebet varrtam neki, az oldalára pedig fülecskét, amibe a nyakpántot lehet rögzíteni.

Nyári könnyű finomság2

Történet: Hasonlóan az előző meggyes sütihez, most szilvával készítettem el a receptet. Az a jó benne, hogy gyorsan elkészül, de az a rossz, hogy hamar elfogy.

A recept az előzőnél már olvasható!

virágládika borosdobozból

Történet: A konyhám ablakában a virágtartó eredetileg egy boros doboz volt, amit kaptam egy barátomtól.

Elkészítés: A boros doboz tetejét leszedtem, így ládika formája lett. Ezt nejlonnal kibéleltem belülről, hogy a cserép alján kifolyt víz ne tegyen benne kárt. Három szögletes cserepet tettem bele, amibe virágok dugványait, ill. gyerkőceit ültettem bele. A ládika elejét egy boltban vett húsvéti fa dekorációval dobtam fel, ami bármikor leszedhető róla.

Kamra díszei

Történet: Egyszer kaptam egy kulcstartó szekrénykét. Amennyi kulcsunk van viszont, hogy nem fértek volna el benne, ezért új dolgot találtam ki a számára. 

Elkészítés: A kampókat kiszereltem belőle, helyette egy kis polcocskával egészítettem ki. Ebbe tette azokat a miniatűr apróságokat, amiknek nem lett volna helyük, csak kacatként fiókok aljában hevertek (hűtőmágnes, souvenir, stb.) Így, most a kamraablakban díszelegnek. 

Ugyan ez a helyzet a mák és húsdarálókkal is. Sok háztartásban a motoros darálók váltották fel a hagyományosokat, amit - a rokoni körben is - több helyen ezért ki akarták szanálni. A kamrám legfelső polcán, ahol nincsenek útban, büszkén díszelegnek, mert megúszták a kidobást. Ja, viszonzásul tökéletesen működőek ha kell.

Nyár finomságai téli napokra

Történet: Mindig teszek el sárgabarackot, mert nagyon szeretjük, de idén ez sajnos elmaradt a rossz időjárás miatt. Szomszédasszonyom viszont megajándékozott 2 rekesz őszibarackkal, így idén ezt tettem el lekvárnak. Megjegyzem, nagyon finom lett, ezért nem biztos, hogy addig ki fog e tartani a készletem (-:
Elkészítés: A barack nagyon lágy állagú volt, ezért a héj eltávolítása lehetetlen feladatnak bizonyult. Ezért jó alapos mosás után, kimagoztam és cikkekre vágtam. A barackot megcukroztam és a hűtőben hagytam 1 éjszakát. Másnap feltettem a tűzhelyre lassú tűzön főzni, addig az üvegek előkészítését végeztem el. Kiforráztam, fertőtlenítettem őket. Egy nagy lukú szűrön a sűrűjét és a levét ketté szettem. Így szörp is készült belőle. A sűrűjét mixer géppel egy kicsit összepépesítettem. Ezután még visszatettem a tűzre egyet  rotyogni. Az üvegekbe kiszedve és a fóliát rátéve, egy napot törölközők között hagytam dunsztolódni. Másnap a fém tetők és a hímzett, vászon darabok is rákerültek az üvegre.

Borosdobozból fiókok

Történet: Egyik régi munkahelyemen ezeket a boros dobozokat ki akarták dobni, de én sajnáltam a hibátlan állapotú faanyagot és elhoztam. Gondoltam, hogy jó lesz ez még valamire! Most a kamrámban a fűszereket és egyéb apróságokat tartom bennük.

Elkészítés: A dobozokat kicsit megcsiszoltam, viszont nem akartam az eredeti feliratokat rajtuk eltüntetni, ezért csak vékony rétegben vittem fel rájuk a festéket. A dobozok front oldalait méretre vágott lécekkel díszítettem, ezzel raktam körbe. Közepükre pedig hozzájuk illő fiókgombokat szereltem fel. Így a jellegzetes doboz kinézetét tompítottam.